Híreink
"Nem felejtettem el, honnan jöttem” - Interjú Orosz Györggyel
Orosz György a hajdúsági humorista, aki már 2011 óta a Stand Up Comedy Humortársulat alapítója és művészeti vezetője. A Humortechnikumban pedig már a stand-uposok következő generációjának az útját egyengeti.
2019-ben a hivatalos MENSA teszten mérték le az IQ-dat. A 15-ös szórású teszten 135 fölötti eredményt értél el, így 2019-től hivatalosan is MENSA tag vagy, ahová a népesség 2%-a tartozik. Miért fontos egy humoristánál, hogy intelligens legyen?
Azért fontos, mert a poénok logikai feladványok. A csattanó egy olyan fordulat, amelyben kicsavarjuk a dolgokat. Ezeket az elmének fel kell építenie, majd ezt a közönségnek is meg kell érteni, ezért a jó humorhoz mindenképp szükség van intelligenciára, de az intelligencia nem feltétlenül műveltséget jelent. A műveltség nem annyira fontos, mert ha a közönség valamit nem ért, nem tanult, vagy nincs akkora lexikális tudása, az nem baj, mert oktató jellegű is lehet egy-egy történet.
Az intelligencia, ha lefordítjuk hétköznapi nyelvre, akkor az a józan paraszti ész.
Ismerem nagyjából a teljes humorista szakmát. Mindegy, hogy valaki érettségizett, vagy főiskolát/egyetemet végzett, esetleg doktorként áll a színpadon, a józan paraszti eszük megvan. Ha lemérnék az intelligenciájukat, nem mondom, hogy mindenki MENSA tag lenne, de egyik sem „hülye gyerek”.
Hajdúnánáson születtél és Debrecenben is dolgoztál (többek közt az Alföld Televíziónál). Mennyire határoz meg a hajdúsági származásod?
Nagyon, mivel Hajdúdorogról származom, Debrecenben éltem 30 évig, és 12 éve lakom Budapesten.
Elég nagy és összetartó a családom, a melóstól a gyárigazgatóig, a szegénytől a gazdagig, a fővárositól a debreceniig minden van benne. 50-60 fős családi rendezvényeken vettem részt gyerekként, ahol ezek az emberek – akik egyébként nem beszélgettek egymással, mert régen a melós nem beszélgetett órákat az igazgatóval – mindenki mindenkivel társalgott. Ennek a nyelve a humor volt, ami azt jelenti, hogy gyerekként tréfásan kellett közbeszólni, ezáltal megtanultam a humor nyelvét. Mivel a rokonság nagy része a hajdúságból származott, ezért a legmarkánsabban ez nyomta rá a bélyegét a gondolkodásmódomra.
Nagyon sok történetem fiatalkoromból származik, és hiába laktam Debrecenben, a család nagy része Hajdúnánáson és Hajdúdorogon volt, ahova nagyon sokat jártunk. A legjobb élményeim a nyári vagy ünnepi rokonlátogatásokból származtak.
Szokták mondani, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában, engem viszont Debrecenben, Hajdúdorogon és Hajdúnánáson is nagyon szeret a közönség. Mindig teltházam van. Szerintem ez annak köszönhető, hogy nem felejtettem el, honnan jöttem. Mindhármat egy kicsit a szülőföldemnek vallom.
A stílusomra jellemző a nyakasság, ami az azon a környéken élők tulajdonsága.
Nagyon tudatosan építi a saját és társulata médiamegjelenését. Jelen vannak a Facebookon, Instagramon, Youtube-on, Vimeón, a rádióban és a televízióban is. Mennyire fontos a médiajelenlét egy humoristának?
Már nem Petőfi korában élünk, hogy múzeumok lépcsőjéről szóljunk a közönséghez. Kennedy elnök első megválasztása óta tudjuk, hogy a televízió mennyire megváltoztatta a világot. Onnantól kezdve fontos volt, hogy a közönség láthatta a fellépőt.
Amikor a humorszakmába kerültem, semmilyen társulathoz nem tudtam csatlakozni. Bár sok helyen vártak, nekem volt egy felfogásom, amiből nem engedtem, mert nyakas hajdúsági vagyok. Sok mindennel nem értettem egyet, ezért alapítottam saját társulatot, ami már 40 fős. Ám két nagy hátrányunk volt a többiekkel szemben.
Az egyik, hogy kevésszer tudtunk színpadra lépni. Sokszor léptem úgy fel a Rádiókabaréban, hogy életemben először ott adtam elő azt, amit kitaláltam, míg mások már több mint százszor előadták előtte. A stand-up nem színházi előadás, nagyon sokat változnak a történetek, mire hozzáigazítjuk a közönséghez, ezért nagyon sok fellépésre van szükség. Ezt sikerült elérnünk, évente még a pandémia alatt is 150-200 alkalommal színpadra állok, előtte évi 250-szer is.
Rájöttünk, hogy fontosak a médiafelületek, ezért elkezdtünk versenyezni értük, pusztán azzal, hogy próbáltunk egyre jobbak lenni. Így most elértük azt, hogy 4 állandó szereplőnk van a Rádiókabaréban. A Showder Klubban – ami a stand-up comedy-ben egy humoristának az, mint ami egy focistának a válogatottság – a műsor egyharmadát mi adjuk, kétharmadát a Dumaszínház. Ez a legnagyobb sikerünk. Emellett a közösségi médiában elég nagy követőbázist alakítottunk ki egyénenként a fellépőknek és társulati szinten is.
Említetted, hogy évente 150-200-szor lépsz fel közönség előtt. Hogyan bírod ezt?
Amikor úgy érzem, hogy fáradtabb vagyok (nem fizikailag, hanem szellemileg), akkor kiveszek pár nap szabadságot. Elutazom Ausztriába 2-3 napra a párommal. Mostanában nem volt idő ilyen pihenésre, reméljük, hogy idén sikerül beiktatni. Külföldről is sok az érdeklődés mostanában, és a külföldi fellépéseket össze szoktuk kapcsolni egy kis pihenéssel.
Mivel járt a járványhelyzet?
Volt 4-5 hónap, amikor sehol nem léphettünk fel, a stand-up pedig online nem működik. A pandémia alatt is ugyanúgy dolgoztunk félévre előre, mintha másnap feloldanák a korlátozásokat. Bevezettük azt a rendszert, hogy ha valaki megvásárol egy jegyet, az két éven belül bármelyik előadásunkra felhasználható kupon is, hogy senkit ne érjen kár. Se minket, hogy vissza kell fizetni a jegyek árát, se a nézőt, hogy elvész a jegye.
A pandémia alatt elkezdtem nagy mennyiségben írni forgatókönyveket. Ez volt számomra a járvány pozitívuma. Csatlakoztam az ország legnagyobb forgatókönyvíró csapatához, ahol egyszerre dolgoztam és tanultam is az írást. Online tanfolyamokat is elvégeztem. A forgatókönyvírás 70-80%-át elsajátítottam.
A KOmédia Stúdió Humortársulat volt a Stand Up Comedy Humortársulat elődje. Mesélnél ennek a létrejöttéről?
Azért KO-val kezdődik, mert a párom Kállai Kriszta, én meg Orosz György vagyok, összeraktuk a nevünk kezdőbetűit, plusz a média szót, ráadásul még vicces is.
A Rádió MAX-on volt egy közös reggeli műsorunk a Reggeli K.O. Ott ismerkedtünk meg, és jöttünk össze 12 évvel ezelőtt március 20-án. (Nem szabad elfelejtenem a dátumot, vennem kell majd virágot.) Innen jött a név.
Amikor felköltöztünk Budapestre, akkor frekvenciaproblémák miatt nem tudtunk rádiózni, ezért azt mondtuk, hogy akkor építkezzünk a stand-upban. Én hoztam a tartalmi részt, a párom újságíró, rádiós műsorvezető, menedzser és producer, ő menedzseli a társulatot, most egy ötfős tervezőcsapat élén áll, valamint egyben a társulat tulajdonosa is. Együtt kezdtük el. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, mert kiegészítjük egymást. Naponta szállítok 100 kreatív ötletet, ő meg elmondja, hogy ebből melyik 99 teljesen hülyeség, de az egy jót megvalósítja.
Egy amerikai út után változtattuk meg a társulat nevét Stand Up Comedy Humortársulatra, mert az Egyesült Államokban nagyon sok show-műsort megnéztünk, amikor a magyaroknak voltunk egy hatállomásos turnén. Ott mindennek egyértelmű a neve. Pont egy ismerősömé volt a standupcomedy.hu weboldal. Tízszer hatékonyabbak lettünk az internetes elérésben azáltal, hogy azt a weboldalt használjuk, és ez a társulat neve is.
A neve azt sugallja, hogy ez egy társulat. Vannak közös próbák és ötletelések?
Két típusú stand-up társulat létezik, az amerikai és az angol. Az utóbbi olyan, mint egy színház, van igazgató, rendező és fellépők, akik egymás mellett több produkciót csinálnak. Az amerikaiban van egy vezető arc. Például annakidején Richard Pryor kezdte, akihez csatlakozott 10-15 fellépő, egyikük Eddie Murphy volt, aki miután híres lett, levált Pryor-ról, és külön közösséget hozott létre. Eddie Murphy legjobb tanítványa Chris Rock volt, akivel ugyanígy szétváltak, és az ő mentoráltja volt Kevin Hart, aki ma az egyik legismertebb amerikai stand-upos. Közben mindegyiküknek ugyanaz volt a menedzsere. Mi is így működünk. Én vagyok az ismert arc, hozzám csatlakoznak.
Rendszeresen vannak online csoportos gegpartik, amikor mindenki elhozza az anyagát, és segítünk egymásnak. Sose írunk a másiknak, ez alapszabály. Abban hiszek, hogy az előadóművészetet meg lehet tanulni, viszont, hogy az ember írni tudjon, azt nem. Nálunk mindenki a saját anyagát önmaga írja. Abban segítünk, ha elakad valaki. Nincs olyan történetünk, aminek ne lenne valóságalapja. 6-8 éve kísérleti jelleggel kipróbáltam egy teljesen fikciós anyagot, és bárhogyan meséltem, soha nem működött.
Milyen feladatai vannak egy társulatnak? (például szervezés, promóció stb.)
A menedzser nagyon sok mindenben tud segíteni. A posztszocialista országokra jellemző, hogy a kapitalista szakmák, mint a kereskedő, állami felügyelet alatt zajlottak régen. Ezekre úgy gondol az emberek 80-90%-a, hogy elveszik a pénzüket. Lehet, hogy voltak ilyenek régen, de most már ezek komoly szakmák. Egy társulat tulajdonosának nagyon fontos feladatai vannak.
A mi menedzserünk órákig képes építgetni lelkileg egy fellépőt vagy finomhangolni a közösségi média megjelenéseit. Erről sokan nem is tudnak.
Említetted, hogy a Stand Up Comedy Humortársulat adja a Showder Klub fellépőinek egyharmadát. Hogyan alakult ez ki?
A kezdetek kezdetén a Showder Klub és a Comedy Central úgy működött, hogy kizárólag saját humoristáik voltak. Legtöbbször úgy tudtál bekerülni a TV-be, hogy aláírtál egy szerződést és egy társulati szerződést a Dumaszínházhoz. Ez egyszerű multi stratégia, nincs ezzel baj.
A rés a pajzson az volt, amikor a TV2 rendezett egy ettől független humorbajnokságot 2010-ben, és megnyertem. Akkor úgy kerültem be a Rádiókabaréba és a Comedy Centralra, hogy nem lettem a Dumaszínház tagja, hanem saját társulatot hoztam létre. Ezután hívtak a Showder Klubba, és jól szerepeltem. Aztán az első tanítványomat, Al-Gharati Magyedet vittem be először. A producer kérdezte, hogy van-e még? És így szépen lassan kerültünk be a műsorba.
A Showder Klubnál fontos lett a vezetőségnek is, hogy két pólus legyen, ha az egyik nagyon jó műsort csinál, a másik még jobbat akarjon.
Nem vagyunk nagyobbak, hogy 1/3-nál többet megcsináljunk ebben a műsorban, de majd egyszer.
Így működik a Rádiókabaré is. Múltkor Maczkó Ádámot vittem be, és mondtam neki, hogy nagyon jó legyen, hogy még több újoncot be tudjak juttatni. Ha rossz, az én hitelem is elvész. Szerencsére nagyon jól működött, úgyhogy beküldtem a további fellépőink anyagát is, remélhetőleg a főszerkesztő beengedi őket adásba.
Hogyan zajlik a tehetségkutatás a Humortechnikumban?
A Humortechnikumban abban tudok segíteni a leginkább, hogyan kell úgy felépíteni egy történetet, hogy mindent értsen a közönség, mert ha a barátodnak mesélsz valakiről, akkor ti a szereplőket pontosan ismeritek. Például, ha elmesélek egy történetet egy idegen embernek az apámról, először tisztáznunk kell, hogy milyen az apám, mert különben nem fog nevetni a néző.
A Humortechnikum arról szól, hogy 3 hónap alatt megtanuljuk, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy az ember megértse a műfajt, és el tudjon indulni a humoristává válás felé.
Az idei Humortechnikumra március 20-ig lehet jelentkezni, legelső körben egy 10 soros bemutatkozással.
Milyen a kapcsolatotok a többi társulattal (pl. a már említett Dumaszínházzal)?
Jó kapcsolatban vagyunk, szakmai versenynek nevezném a viszonyunkat. Ez egyébként az egész szakmának jót tesz, hogy nem csak a közönség kegyeiért harcolunk, hanem versenyzünk is egymással. Így a televízióműsorokba a legjobb anyagok kerülhetnek be.
Mik a jövőbeni terveid?
Humoristaként a célom elérni, hogy mással ne foglalkozzak, csak kétévente készítsek egy önálló anyagot, amiben akár tanítani tudok, akár véleményt mondani. Egy jó kis önálló estet szeretnék, amit egy televíziónak oda tudok adni. Keresnék vele pénzt, kapnék érte szakmai elismerést, és tudnék szólni fontos témákról.
Társulati szinten mindent elindítottam már a saját terület megszerzésétől az online felületek fejlesztéséig. A tervem ezeket befejezni. Újat már nem tudok mondani, mindent megcsináltunk vagy kitaláltunk, aminek a megvalósítását fontosnak tartom.
Fontos tervem még, hogy a nagyjátékfilm- és sorozatötleteimből minél többet el tudjak készíteni, illetve van egy-két sci-fi könyvötletem, amelyek közel állnak a szívemhez, és szeretném őket megírni. Lehet, hogy a Galaktika magazinba kisregényt készítek belőlük ízelítőnek.
Köszönöm az interjút.
